Nem enyhül a feszültség Törökország és Oroszország között, miután az elmúlt napokban újabb „súrlódásokra” került sor. Ankara azt mondja, véges a türelme, Moszkva pedig három előfeltételt fogalmazott meg ahhoz, hogy újra tárgyalóasztalhoz üljön. Eközben nem csak orosz vádak érik Törökországot az Iszlám Állammal való illegális ügyleteiért. Egy török ellenzéki képviselő szerint a dzsihádisták Törökországon keresztül jutottak azokhoz az alapanyagokhoz, amelyek szaringáz előállításához szükségesek, Ankara pedig nem tett semmit annak érdekében, hogy ezt kivizsgálja.

A menekültügy szeptemberi csúcspontjára emlékeztető nemzetközi sajtóvisszhangot váltott ki a székesfehérvári szoborállítás terve. A Hóman-szobor körüli botrányról világszerte tudósítottak, a The New York Timestól a BBC-n át a Der Spiegelig. Az amerikai külügyminisztérium antiszemitizmus-ügyi különmegbízottja, Ira Forman (képünkön) személyesen jött el Magyarországra, ahol elmondta, „sokkolta”, hogy bárkinek egyáltalán eszébe jut az, hogy emlékművel tisztelegjen egy antiszemita és nyilas politikus előtt. Lapzártánkkor Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette, hogy nem támogatja a szobor felállítását.

A 20. század a kereszténység és a zsidóság kapcsolatának egyszerre volt a mélypontja, amit a Soá tragédiája fejezett ki, miközben – és erről kevesebb szó esik – szinte párhuzamosan haladt a zsidóság visszatérését hirdető cionizmus és a kereszténység megújítását hirdető pünkösdi-karizmatikus mozgalom. Mindkét mozgalomra igaz, hogy a 20. század hajnalán saját közösségükön belül maroknyi kisebbséget alkottak, ám mára meghatározó erővé váltak: egyrészt megalakult Izrael, ami immár a világ legnagyobb zsidó lakossággal rendelkező állama, másrészt a kereszténységen belül a leggyorsabban növekvő, közel 650 millió hívőt jelentő csoporttá vált a pünkösdi-karizmatikus mozgalom. Az út során az elmúlt évtizedekben – különösen 1967 után – egymáshoz is közelebb kerültek, amelynek tényét két nagy jelentőségű nyilatkozat megjelenése is jelzi. Az alábbiakban a zsidó-keresztény együttműködésről szóló történelmi jelentőségű dokumentumokat ismertetjük, míg a következő két oldalon egy infografikán e két mozgalom növekedésének mérföldköveit mutatjuk be vázlatosan.

Nincs olyan magyar ember, akinek Szigetvárról rögtön ne ugrana be Zrínyi Miklós neve. A kötelező olvasmányokkal „operáló” középiskolai irodalomoktatás sokakban keserű emlékeket, rosszabb esetben viszolygást idéz fel a vitéz dédapa és az eposzíró dédunoka nevének hallatán. A névazonosság pedig további bonyodalmakhoz vezet, merthogy Zrínyi Miklósból kettő is van. Szigetvár védője, Zrínyi Miklós gróf (1508–1566), illetve dédunokája, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós (1620–1664).

Felgyorsult világunkban felgyorsultak étkezési, főzési szokásaink is. A boltok polcai roskadoznak a finomnak ígérkező, de tápanyagokban annál szegényebb félkész, kész ételektől. Ezek felhasználásával rekordidő alatt készíthetünk vacsorát, de vajon elég ez egy kiegyensúlyozott étrendhez?